Várakozás

Hivatalosan rengeteg időnk volt még. Talán úgy 2 hónap telt ela fénykép és a találkozás közt . Gondolkodást kértek tőlünk, mi akkor már biztosan tudtuk, hogy ők azok. Hogyan lehetne nemet mondani két gyerekre? Hogyan lehetne egyáltalán "jól átgondolni"...? Az egyetlen "bűnük", hogy elmúltak 5 évesek. Elfogyott az esélyük....

Nagyon nehezen telt az a két hónap. Benne volt a pakliba az is, hogy addigra "viszi más" mire kész lesznek a papírok. Benne volt a pakliba, hogy sikertelen lesz az illesztés, benne volt millió buktató, millió félelem, mégis olyan természetes volt, hogy ők és nem más.

Emlékszem egy pénteken találkoztunk először. Ők már ott voltak, bent a hivatalban, nyitott ajtó mellett "játszottak", mikor megérkeztünk. Nem mehettünk oda, nem köszönhettünk, az első pont a "távolból megtekintés", majd következhet az "aktaismertetés", és ha még mindíg akarjuk találkozhatunk....

Mit tudom én már mi volt az aktájukban. Amire emlékszem, hogy a fiunk csupa rossz, kezelhetetlen, szélsőséges....szép "ajánlólevél". A lányunk ezzel szemben aranyos, cserfes, szépérzékü.... csoda ezek után, hogy csak őt akarták volna....

Talán egy óra alatt megvoltunk, de mintha napok teltek volna el. Felmehettünk végre....

Galád módon emberi kapcsolatainkat kihasználva tudtuk mivel lehet nekik kedveskedni, első ajándékként így két hatalmas szelet habos sütit kaptak, házi teával, "megtarthatós dobozban".