Oktatási kálváriánk
Mikor megismerkedtünk épp vége felé jártunk az óvodának. Pénteken még elmentek, aztán jöttek ismerkedésre, a hétvége egyértelmű...aztán meg már csak mi voltunk. Hétfőn még fél napot hagyományosban nyomtak, kedden már búcsúztak. Krisztinek egy héttel előre hozták a szülinapját, Kevin meg bevitt egy tortát hogy mégis legyen már valami emlék...
Csütörtökön költöztek...
Alig pár nap telt el, máris szembesülnünk kellett a bürokráciával. Mindketten tankőtelesek, oviba kell menni. Hiába kértük, hogy még minket sem szoktuk meg, a szabály az szabály! Még egy hónap sem telt el persze jőtt a nyári szünet. Hogy mennyi esélyük volt ebben az egy hónapban társakra lelni, közösségbe illeszkedni? Semmi...
A szünet persze gyorsan eltelt. Még mi is csak szoktuk egymást, mit tudtuk mi milyen is a kisfiunk... Miben erős, mi a gyngéje, mennyire kreatív... Azt tanulgattuk még, hogy mi a kedvenc étele, vagy, hogy szereti-e az inget. Van-e bármilyen meseélménye a "napiezerszer" megnézett Oroszlánkirály-on kívül, vagy hogy ismeri-e az alavető mondókák valamelyikét. ...
No de mint tudjuk a szabály az szabály...
Kevinnek szeptemberben iskolát kell kezdeni. Hát kezdett is...
Sok körös beajánlás, "érdekébenszólás", bemutatkozó napok, összeszoktató alkalmak...az adott iskola egyházi, kis létszámú, családcentrikus.... Két hétig bírták. ... Nem a gyerekek...nem a szülők... a pedagógusok! Először csak rapportra hívtak, hát nem találja a helyét, nem tud beilleszkedni (hova kérdem én két hét alatt?) Kedves anyuka fáradjon be péntekenként, mert súlyos gondok lesznek... A következő hét volt az utolsó.
Kora délelőtt volt és hétköznap. "Azonnali hatályjal!" menyjek érte... Na de miért? - Zavarja az órát!
A mai napig nem kaptunk pontos okokat, de ugye meg kell értenünk új iskola, egyházi, adni kell a presztizsre, fontos a hírnév. Taktikusak persze, rávezetnek, hogy Te mond ki másik iskolát választunk.
Érezni lehetett a fellélegzést...