Két gyönyörű gyermek. Egy kislány és egy kisfiu.
Nem épp az örökbe fogadni szándékozók elsődleges reményei. Nem hófehérek, nem újszülöttek, talán nem is egy apától. Ketten vannak, kialakult személyiséggel, emlékekkel teli múlttal, immár a 4. vezetéknevükön.
Még semmi sem volt biztos, csak hát az a rengeteg papír... Mindenről nyilatkozat, nemről, korról, szemszínről... Mint anno az Úriszabónál, csak leadod a paramétereket mire is vágysz.
A szakemberek szerint minden papír, dokumentum és házalás csak másodlagos. Nem a megtaláláshoz kellenek, hanem a kizáráshoz. Sosem a szülőnek keresnek gyereket, hanem a gyereknek családot. Hiába adtuk meg kire gondolunk, hisz ők nem ilyenek, erre rá kellett, hogy vezessenek.
Még nem voltunk "megfelelők", nem végeztünk tanfolyamot, talán a környezettanulmány is csak folyamatban volt, a papírokat azonban le kellett adni. Adatokkal, elképzelésekkel, melyekbe ők már nem fértek volna bele.
... És akkor jött a fordítás...
A lehető leg biztosabbra mentek,,,megmutatták a fényképüket, majd elárulták a korukat. Bíztak bennünk...
