Első kimozdulás

 Harmadik nap, az első, csak Velük. 2-re mentünk értük. Ahogy leparkoltunk Á. kijött a kapuba pár hivatali dolgot egyeztetni. Én valahogy kevésbé érztem vészesnek az elöttünk álló papírmunkát, mint ő, szegény nagyon jól akart szervezni mindent.

A kicsik nagyon örültek, emlékeztek hogy játszóteret ígértünk. A szomszédos településre mentünk át, hogy új közeg legyen nekik. Á nem jött velünk, csak 4-en voltunk. Ők és Mi. 

 Az első 3 percben kb. 15 játékot próbáltak ki. Rohantak egyiktől a másikg. Nem pihentek, nem állapodtak meg egynél, érezhetően birtokolni akartak. Mindent és azonnal. Nem értették, hogy van idő, nem kell kapkodni. 

Ahogy eddig is ma is sokat fotóztunk. Éhesek  voltak Feri elment a boltba. Mint egy kis nincstelen estek neki a kiflinek, kézzel ették ki az ivójoghurtot...közben folyamatosan fotót, videót kértek magukról. 

Szituációst játszottunk. Ültünk a rugós kismotoron (én mindíg valamelyik hátánál) és versenyeztünk. Rohantunk, száguldottunk valahová, valami másik helyre, talán másik időbe is... Néha - néha azért megálltunk tankolni, mert "hosszú az út", vagy épp telefonálni Nikinek meg Fecinek. Valakiknek , akiket életükbe még csak egyszer láttak...

Feri elég hamar apa lett az én megszólításom még jó ideig Kriszti néni volt. Relatív hamar rájöttem h ha néniznek én "halálra csikizem" őket ami nagyon tetszik nekik, így aztán esélyes volt, hogy sose leszek anya. :-) Nem akartam rájuk ilyeszteni, de meg kellett valahogy oldani, kitaláltam hát, hogy mivel elég alacsony vagyok (Feci válláig érek ,,,) a "Kriszti néni" nem zavar, de ha valaki kicsinek mer nevezni, az retteghet a csikitől...

Még aznap anya lettem...